WhimsicalLL

Még egy alapszintű gondolat erejéig, ha megengeditek, nézzünk meg egy olyan területet, amely minden egyszerűsége ellenére számos nyelvtanulónak okoz, legalábbis az első években, komoly gondot. Ez a tagadás kifejezésének még nyelvtani szeletkéje, annak is egy igen kellemes kis része:

Answer the statements listed below as the example shows.
 

I can't play the violin. - But I can. Me neither. (Neither can I.)
 

I’m very tired. - Me, too! (So am I.) But I’m not.

Namost, eddig ez könnyen unalmas lehet, mert itt követik el nagyon sokan azt a gyakori hibát (tanárként, persze), hogy elkezdik ezt az egészet írásban gyakoroltatni. Írásban, miközben a kommunikáció ezen szegmense kb. 90%-ban a beszélt nyelvben jelenik meg. Nem baj. Tehát ha a felhasználás szempontjából tervezzük a tanítást, arra akarunk majd koncentrálni, hogy ez rutinosan menjen szóban, tehát mehet a párbeszéd.

1. I am writing an e-mail.
(+)
(-)

2. I've already been to Oxford.
(+)
(-)

3. I don't know what to do.
(+)
(-)

4. I don't have to get up early.
(+)
(-)

5. I lost my job last week.
(+)
(-)

6. I should write a good test.
(+)
(-)

7. I didn't see the football match.
(+)
(-)

8. I hadn't finished my work before the film started.
(+)
(-)

9. I think you are right.
(+)
(-)

10. I don't think you are right.
(+)
(-)

11. I should be flying to New York now.
(+)
(-)

12. I haven't had lunch today.
(+)
(-)