Nos nem, nem az indián nevemmel jelentkezek be 3 hónap után - inkább egy ötlettel a rengeteg gépelést és stresszt (értsd: könnyek, meggyötört arc; most komolyan, kinek jó az?!) felemésztő mentegetőzés helyett: hűen a blog alaphangulatához egy olyan approach, amiért "lehúznának érte a kutyák, ha minden napvilágra kerülne", hogy klasszikussal példálózzunk.

Ezeknél persze mindenki tud százszor jobbakat is, a lényeg azonban a használat, majd a használat, végül a használat.

flies-she-machine-mother-if-good (omitting the hyphen may raise the level of application), a mai címünk és barátaik.

Hogy mindez mire jó? Próbáld ki 15 amúgy is őrült diákkal, versenyben. Ki tud hosszabbat, nagyobbat, zseniálisabbat, eredetibbet, trükkösebbet, háziban, órán rögtönözve? A helyesírási hibák nem játszanak, vagyis többet fejlesztünk, mint gondolnánk...

Az én kedvencem az effélék alkalmazásánál az, amikor 2.5 órával később nyerít fel valaki váratlanul, már egy másik órán akár, majd röhög visítva perdcekig - leesett angyalomnak valami korábbról. Legyünk elnézőek.

Egy zárógondolat pedig a kétkedő kritikusoknak (itt olyan persze nincs, de majd összefuttok vele down the road): a humor használata NEM a nyelv ellenvaló, hanem éppen annak építését szolgálja a megfelelő körültekintéssel. Itt körül lett kérem tekintve már számtalanszor - legalább 20 ismerősöm így kezdte (majd folytatta) az angoltanulást. :)